OKIĆ – soha meg nem hódított kastély Szamobor közelében

Nap mint nap utazók ezreit vonzza a Zágráb - Karlovac autópályától északra, a Žumberk - Samoborski Gorje peremén található kúpos csúcs, amelynek tetején a tetővel azonos nevű vár található. - Okić. Bevallom, számtalanszor meghajtottam magam, mondván magamnak: "egyszer felmászom oda". És így egy szép napon - szó szerint, mert kár lenne felkapaszkodni egy 500 méter magas csúcsra rossz látási viszonyok mellett - teljesítettem a kívánságomat.

Visszaúton Zágrábból Karlovacba, ahelyett, hogy a lučki fizetős bódékhoz mentem volna, élettársam, Biba társaságában Samobor felé vettem az irányt, majd a keskeny és kanyargós út egyes részein egészen a táblákat követtem, hogy a Maks Plotnikov hegyi páholy. Ott az út vége.

Többféleképpen is fel lehet jutni a csúcsra. Egyikük, nagyon igényes, főleg hegymászó felszerelés nélkül, valamivel több mint kétszáz éve horvát író és alpinista, egyébként szül. Karlovacról Dragojla Jarnjević, sikeresen mászott, és azt is mezítláb. Az ő tiszteletére, mint a horvát hegymászás és alpinizmus úttörője, az ösvényt nevezték el - Dragojla útja.

Azonnal balra az új, könnyebbnek jelölt utat választottuk, és körülbelül tíz perc alatt elértük a középkori erőd peremét. A főbejárat és a valószínűleg háromszintes hosszú épület ma is felismerhető. Lehetséges, hogy ezek melléképületek voltak, amilyeneket a legtöbb erődítmény mellett találtak, míg a lakórész felül volt.

A külvárosba való felmászás egy séta a parkban az alábbiakhoz képest. Biba megjegyezte, hogy úgy érezte magát, mintha Frodó bemászik Mordorba. Nagyon keskeny az ösvény, néhol jó kapaszkodni a gyökerekbe vagy a kövekbe, ami szinte hihetetlen. A mászás végén azonban volt jutalom.

Először egy kerek toronnyal találkoztunk, amely a mellékelt terv szerint valószínűleg víztartály volt, és fölötte emelkedtünk ki az egykori templomhoz, amelyet ma már nem tudni, hogy kinek szentelték. Azon a részen még megmaradt az apszis feletti boltív, ami már nincs meg, de legalább vigaszként gyönyörű kilátás nyílik északkeletre.

A régi írások a 12. század végén említik az Okić-erődöt, amely azzal szerzett hírnevet, hogy a mongolok, majd a törökök sikertelenül ostromolták. Okić védőinek kedvezett az anyatermészet, de az építők ügyessége is, így az akkori haditechnika és ügyesség miatt Okić minden támadójának rémálma maradt.

Két nemzedékben, 1416-tól 1479-ig Okić Frankopanihoz, az pedig IV. Nikola herceghez tartozott. Frankopán, majd fiának, Mártonnak II. aki halála után néhány más birtokkal együtt Corvin Mátyás királyra hagyta.

Okić felemelkedése és körútja inspirált arra, hogy írjak egy történetet Katarina hercegnőről, IV. Nikola herceg 11 gyermekének egyetlen lányáról. Frankopana, amely megtalálható a Frankopanáról szóló új mesekönyvben.

És végül magáról az Okić névről találtam információt. Azt mondják, hogy a római kori „Mons acutus” latin nevéből származik, amelyet horvátra tökéletesen „éles domb”-nak fordítanának, de idővel az emberek az eredeti kifejezést a mai Okić-ra rontották.

Ha úgy dönt, hogy meglátogatja ezt az erődöt, amit mindenképp szívből ajánlok, válasszon egy szép, napsütéses napot, jó kilátással. Annyira élvezni fogja a kilátást, ha nem jobban, mint mi.

///Ha még nem, menjen kirándulni Szamoborba

Fotók: Tomislav Beronić

***

Rendelési könyvek FRANGERE PABLA: Történetek Frankopánokról i Stella Aurea írta: Tomislav Beronić. A könyv elérhető a címen CSATLAKOZÓK

történetek francopánokról


UTOLSÓ KIADÁSOK

Iratkozz fel hírlevelünkre

Heti adag a legjobb turisztikai történetekből. A hírlevél betekintést nyújt a legfontosabb eseményekbe és témákba, amelyekről a turistickeprice.hr portálon írtak.

Az Ön e-mail címét biztonságosan tároljuk és kizárólag a turistickeprice.hr webhely céljaira használjuk, és nem továbbítjuk harmadik félnek.