December 10-én, szombaton a szinte lehetetlen időjárás ellenére is megrendezték az első baranyai téli Wine & Walkot. Sem az ingatag szél által hordott eső, sem a Banski Brdo lejtőiről zuhogó víz nem tántorította el a bortúrázókat... Az eső eleme új dimenziót adott az egész rendezvénynek, és egy új "w"-t, így a sétálók. maguk "4WW"-nek vagy az elején nedvesnek nevezték. téli borséta.
A bormaraton, a nyári bor és séta, a borfotó szafari és a bormaraton után Baranya - a Boranya újabb eseményt kapott a bor tiszteletére, a dionüszoszi nektár és a legnemesebb ital, amit az ember felfedezett, és ez az első borászat (ha a hagyományos Vinceškát és bizonyos mértékig Martinját kihagyjuk), amely az év hűvösebb felében, novembertől áprilisig tart.
A turisztikai desztináció fejlődéséhez azonban rendezvényekre van szükség, és az első téli Wine & Walk Baranyában, amely Horvátország minden tájáról és azon túlról is összegyűjtötte a borbarátokat, teljes sikernek bizonyult. A legkevesebben Szlavóniából és magából Baranyából származtak. Erről magam is meggyőződtem, mint az első, mintegy harmincfős borrajongó csoport kalauza, akik pontosan délben kezdték meg boros ódüsszeáját.
Mint mondtam, a csoportban lévő körülbelül harminc emberből csak három S&B-s volt a listán. A csoport tagjaival folytatott beszélgetés során megtudtam, hogy sokan először voltak Baranyában, és a túra végén mindannyian elmondták, hogy a rossz idő ellenére jól érezték magukat, és visszatérnek. újra Baranyába. Micsoda lelkesedés, gratulálok!
Semmi sem ronthatja el ennek a finom baranyai bornak az élvezetét. A zmajevaci művelődési központtól az utunk első pontjáig, a Pinkert pincészetig autóbusszal tettük meg az útvonalat, és korábban a zmajevaci művelődési központban vették át a bortúrázók kezdőcsomagjaikat, amiben volt egy borospohár, egy karton, hedonista pontok listája és egy gyapjú téli sapka logóval.
A pincészetben Pinkert leszálltunk a buszról és ez volt az első és az utolsó buszos átszállásunk aznap. A bejáratnál egy nagyszerűen megyünk keresztül élő történelem üdvözölte a jelenetet Otti Berger, Zmajev származású, tervező és a Bauhaus Akadémia professzora. Szívesen fogadott minket Kubik Endre borász és csapata is, akik boraik kóstoltatása közben mindenkit beavattak a pincészet történetébe és tevékenységébe. Hogy mindenki felmelegedjen az első gyalogos szakaszra, Endre forralt bort is készített, amit egy nagy bográcsban tűzön főzött halpörkölthöz.
Ezt követően a borászok elővették esőkabátjukat és esernyőjüket, és elindultak a pincészethez vezető hatméteres ösvényen. Kováts. A házigazdák meleg kóstolóhelyiségükben fogadtak bennünket, mely kívülről melegítette fel a borozókat, belülről pedig a borukat. Haladunk tovább a pincészet felé Kolar, ott pedig Mario, Sibila és Roko vár minket, akik legfiatalabb műsorvezetőként a legtöbb szimpátiát gyűjtötték a közönségtől.
Addig folytatjuk Kovács mángold és ott vár ránk az első gasztronómiai szünet pontyropogtatás formájában. Négy szuzai hedonista pont után Zmajevacba költözünk, ahol további kilenc pont vár ránk. Még a harmadikat sem léptük át! Az első sárkányrepülési pont, ahol megállunk nyaralók Oaza Mira és Zmajevac, amelyhez nemrégiben csatlakozott egy harmadik, nyaralóként elhelyezett gator nevű Slavica. A meleg langusztik mellett borok is várnak ránk Horvat pincészet Kamenecből.
Továbbra is várjuk a református és katolikus surdukot. Mesélek az embereknek a surducokról és a gátorokról. Surduci a dombvidékről lehulló csapadék hatására keletkeznek egy hosszú távú folyamatban, ahol a víz felszakítja a löszös talajt, és ezáltal mélyedéseket, meredek utakat hoz létre. Az ember aztán tovább bővíti ezeket a természetesen kialakult surdukat, és a surduk löszébe ásott borospincéket készít. Maga a pince előtt, de egy összefüggő egészként konkrét házak vannak ún gators. A Béke Oázisától a leghosszabb, körülbelül 2 km-es gyalogos szakaszon megyünk fel, és felkapaszkodunk a domboldalra, miközben a bortúrázók a hömpölygő patakon sétálnak. Itt egy élő bemutató a surduci készítéséről!
fotó: Mario Jukić
U Gerštmajer pincészet Ivan Gerštmajer Zelember fogad minket, a bortúrázók pedig a pavilon alatti tűz mellett húzódnak meg, és ameddig csak lehet, halogatják a pincészet pincéjébe járást. Már jön egy másik csoport, és helyet kell adniuk. A Gerštmajer pincészettől a meredek lépcsőn megyünk le a Reformat surdukhoz, és megyünk a Svijetli pincészet ponthoz. yard Karanacból, ahol forralt borral is melegedhettek a látogatók.
Addig folytatjuk Zajec pincészetek ahol a boron kívül gasztronómiai szünetet is várunk burgonyapörkölt formájában, amiért Marko Horvat a Da se ne gorabi egyesülettől a felelős, majd lemegyünk a pincészetbe. Aranydomb amely a surduk legelején található. Ott vár ránk az ő földjük és az övék Arany cuvée – négyféle bor egyedi fehér házasítása, amely az idei Dekanteren aranyérmet nyert.
Kicsit lejjebb, a zmajevaci borüzletben vár minket a Kalazić pincészet és borászuk, Samir Nađ, aki többek között az említett Dekanter aranyáért is felelős. A reformátusoktól a katolikus surduk felé vezető úton megállunk egy magánmúzeumban Vinarium Borarium ahol bab vár ránk és kártya - ennek az éghajlatnak a szinte eltűnt őshonos borfajtája. A katolikus surdukban a karanaci Szabó és a zmajevaci Kusić pincészetek várnak minket, ahol a látogatók finom kolbászt is fogyaszthattak energiafelkészülésként. afterparty a Zajec pincéjében.
Hat órányi intenzív, pincéről pincére, kedvezőtlen időjárási viszonyok között vándorlás után a résztvevők a látottaktól és a megkóstoltatuktól ragyogva a fáradtságnak, nemhogy az elégedetlenségnek nyomát sem mutatják. A mulatság ezután a Zaječe család pincéjébe költözik, és a jól bevált szokás szerint hajnalig tart. Ha mindannyian sikeresen túléltük ezt a téli borozást és sétát (senki nem adta fel, senki nem panaszkodott), csak a következő bolji.
Fotók: Nenad Milić
